Csicsóka

Az őszi betakarítás kapcsán szeretnék pár gondolatot megosztani veletek az egyik legjobban hasznosítható kerti növényről, a csicsókáról. A növénynek számtalan neve él a köztudatban: árparépa, csicsórépa, földi alma, csókapityóka, tótrépa, jeruzsálemi répa.

Különösen szélsőséges talajokon a csicsóka jobb termést hoz, mint a burgonya, közel ötszörös mennyiségű fehérje hozammal számolhatunk. Azonos édesítő hatás mellett negyedével kevesebb energia bevitele érhető el, ez a tulajdonsága indokolja diétás felhasználását.

Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják. Gumói héjának színe lehet fehér, sárga, vagy rózsaszín, a húsa mindig hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható, és ha nem tesszük azonnal vízbe gyorsan megbarnul, az étkezési értéke viszont nem változik. Ma már vannak olyan fajtái, melyeknek simább a felülete. Egy dörzsi szivaccsal azért meg lehet birkózni ezzel a feladattal is, higgyék el megéri.

Termesztése egyszerű, csak arra kell vigyázni, hogy olyan helyre ültessük az első gumókat, ahol nem tudnak elnyomni más növényeket. Legjobb kerítés mellé, vagy a komposztáló köré ültetni, mert így még takarják is a sokszor nem igazán esztétikus létesítményt.

Ha kiássák a földből, hamar el kell használni, mert gyorsan összefonnyad, ezért a legjobb módszer a tárolására, hogy mindig csak annyit szednek ki belőle, amennyit azonnal fel is használnak.

Nyersen, főzve, vagy sütve köretnek, salátának, turmixnak egyaránt jó. Nekem különösen ízlett a belőle készült chips, én ugyan olajban sütöttem ki a vékonyra szeletelt csicsókát, de meg lehet próbálni sütőben is, olajjal megkent sütőpapírra fektetni a szeleteket és így kisütni. Jó étvágyat kívánok!

Aki szeretne még többet tudni a csicsókáról, annak ajánlom a Kertlap cikkét elolvasásra.